Caesarea

Caesarea

Caesarea a mai Izrael területén, Tel Aviv és Haifa között félúton, a Földközi-tenger partján elterülő tengeri kikötő, Jeruzsálemtől 112 kilométerre, északnyugatra, a Sharon vidék északi peremén található. Ez a síkság középső része, ahol a virágok és növények pompázatos színekben virítanak.

A város eredeti neve Sepphoris vagy Saphorine volt. Az első település időszaka a föníciaiak koráig nyúlik vissza, ők az i.e. negyedik században kikötőt építettek itt, amely feltételezhetően lakott terület volt. Az általuk lakott település a „Straton-torony”, amit egyes források szerint a szidoni uralkodóról, mások szerint egy i.e. 3. századi ptolemaida tábornokról neveztek el. Magáról a városról kevés adat maradt fent. Mindössze néhány áldozati oltár maradványai, amelyek a III. századra utalnak. A Straton-torony a keresztesek városától északra terül el.

Straton-tornyát i.e. 332-ben Nagy Sándor csapatai szerezték meg, attól kezdve görögök lakták. Már a hellenisztikus uralom alatt komoly kikötővé fejlesztették: két kikötői öblöt vágtak a parti sziklákba.

A Hasmóneus Alexandrosz Jannaiosz (uralkodásának ideje: i.e. 103-76) i.e. 100 körül elfoglalta és erődítményekkel erősítette meg, és királyságához csatolta. A városba ezután kezdett a zsidó lakosság is betelepedni.

I.e. 63-ban Pompeius, – hogy gyengítse a Hasmóneus királyságot –, Straton-tornyát a többi tengerparti kikötővel együtt a római Syria provinciához csatolta, és csak Augustus adta vissza i.e. 31-ben Nagy Heródesnek, aki i.e. 22 és 9 között modern kikötővé építette ki, és Augustus Caesar tiszteletére Caesarea névre keresztelte át a várost.

Caesarea Heródes uralkodása alatt tekintélyes várossá fejlődött. A kikötő három természetes medencéből állt. Heródes a régi föníciai kikötőt úgy építette ki, hogy a természetes öböl északi és déli sziklanyúlványát hatalmas hullámtörő gátakkal erősítette meg, így biztos téli kikötővé tette a hajók téli veszteglésére, és ki is mélyítette a könnyebb kikötés érdekében. A déli móló hossza 500 m volt. A megerősítéshez a kor legmodernebb technikáját, a római találmányt, a római betont használta.

Caesareát szabályos utcahálózat jellemezte: a hosszú egyenes sugárutak, és az azokat derékszögben metsző keresztutcák úgynevezett insulákat, lakótömböket hoztak létre. Néhány utcát, főleg a központi részeket oszlopsorok díszítettek. A városban minden megtalálható volt, ami egy római várost jellemez: színház, cirkuszi aréna, templomok. Egy a kikötő feletti területen építette fel Heródes a megistenült Augustusnak szentelt templomot. A város vízellátását két pályás aquaduct biztosította, amely északról, a Karmel-hegységből hozta a vizet a városba.

Heródes palotája egykor egy tengerbe nyúló sziklafélszigeten állt, amelynek közepét egy úszómedence foglalta el.

Nagy Heródes jó üzletember volt. Hogy ne kelljen fizetnie a velencei kalmároknak az áruszállításért, akik a tengeri szállítást birtokolták, ez volt az alapgondolata a télbiztos, mélyvizű kikötő építésének. Gigantikus építkezéseinek láttán felderül előttünk az antik világ csodálatos pompája, mely az időszámításunk I. századában keletkelezett. Heródes megújította a szentélyt Jeruzsálemben, bevehetetlen erődítményeket épített a sivatagban, városokat alapított a pusztában. Mindent megtett azért, hogy kivívja a római császár és a maga korának tiszteletét. E célból építette Caesareát is, hogy konkurense legyen a rómaiak földközi-tengeri fő kikötőjének, Alexandriának. Minden vágya az volt, hogy nemzetközi hírnevet vívjon ki magának.

Heródes halála után a város lett a római helytartók székhelye, ún. prokurátori város. Itt élt 26-tól 36-ig Poncius Pilátus is, akinek uralma alatt Jézus Krisztust keresztre feszítették, majd 52-60-ig Félix, aki két évig tartotta itt fogva Pál apostolt (ApCsel 23,35), és Festus is. Innen került elő Poncius Pilátus felirata, az a hatalmas kőtömb, amelyen Pilátus és Tibérius császár neve szerepel. Ezen a helyen állomásoztak a római katonai parancsnokságok alatt álló légiók is. Vespasianus, Caesareát római kolónia rangjára emelte.

A városban élő zsidók és görögök között állandó feszültség volt. Feszültségek keletkeztek az egész országban is és ez végül a zsidók lázadásához vezetett Kr.u.66-ban, amelyre a rómaiak kegyetlen megtorlással válaszoltak. A zsidók felkelését, Vespasianus majd később fia, Titus Kr. után 70-ben folytatta a lázadók leverését. Vespasianust Caesareában a hadserege császárrá kiáltotta ki. Ő Rómába utazott, ezért adta át a hadsereg feletti hatalmat fiának, aki be is fejezte a lázadások leverését. Titus császár teljesen elpusztította az országot, Jeruzsálemet pedig a földdel tette egyenlővé, 20 km-es körzetben még a fákat is kivágatta. A Bar Kochba-féle, Róma elleni második zsidó lázadás kudarca után, annak szellemi vezetőjét, Ben Akibát, 135-ben is Caesareában kínozták halálra (elevenen megnyúzták). Amikor leverték a felkelést Titus itt ült diadalünnepet. Itt állították ki közszemlére a zsákmányt, ide hurcolták a foglyok százezreit.

Körülbelül Kr. u. 354-ben Gallus Caesar elpusztította a várost, de az későbben újból felépült.

Caesarea az ókorban jelentős szellemi hatalommal bírt. Itt hozták létre kelet legnagyobb könyvtárát.

A III-IV. században híres keresztyén iskola működött itt. A zsidók a IV. században ebben a városban fejezték be az ún. Jeruzsálemi Talmud összeállítását.

Caesarea fontos szerepet játszott a keresztyénség elterjedésében is, amely igen gyors terjedésnek indult.

A III. században már a keresztények püspöki székhelye lett. Itt élt az Alexandriából származó Origenész, görög egyházatya, s megalapította híres könyvtárát.

313 és 340 között a város püspöke volt Euszébiosz (kb. Kr. u. 260–340), az egyháztörténet-írás atyja. Caesareai Eusebius (Euszebiosz, Özséb) a Diocletianus-féle keresztényüldözések alkalmával szemtanúja volt számos vértanúhalálnak Caesarea városában. Az üldözések végeztével, 313-ban lett Caesarea püspöke. Az ókor egyik legtermékenyebb írója volt. Legfontosabb munkája az „Egyháztörténet”, amely a kereszténység történetét tárgyalja tíz könyvben, Jézus Krisztus idejétől kezdve Kr. u. 324-ig, amikor Constantinus császár (Nagy Konstantin) legyőzte Liciniust. A mű értéke abban is rejlik, hogy megemlíti az első három évszázad számos kiemelkedő alakját, és olyan eredeti iratokból idéz, amelyek nélküle ismeretlenek lennének számunkra. (Magyarul is megjelent).

500 körül itt született a justinianusi kor történetírója: Prokopiosz. (I. Justinianus, aki a szamaritánusok második, 556-os Caesarea felkelését vérbe fojtotta.)

A 637-től megkezdődött arab uralom alatt Caesarea lassan elvesztette jelentőségét. A bizánci kor után az arab hódítók Liddába helyezték át a székhelyüket, és ezzel Caesarea hanyatlásnak indult. Csak a keresztes hadjárat ideje alatt kezdett el ismét fejlődni a lovagok által irányított nagyméretű építkezések által.

A keresztes háborúk ideje alatt zaklatott sorsa lett. 1101-ben I. Balduin király foglalta el, 1187-ben Szaladin visszafoglalta a várost, de ugyanakkor tartott a keresztes lovagok, visszatérésétől ezért leromboltatta Caesareát. A félelme be is igazolódott, mert 1191-ben a keresztes lovagok valóban újra bevették. 1254-ben IX. Lajos francia király várfalakkal megerősítette, (amelyek alsó része és széles várárka a mai napig látható), de már csak egy töredékét az ókori városnak.

Azonban 21 év után a mamelukok egyik szultánja, Bajbarsz (vagy Bajbaros) csapatai kiűzték a kereszteseket. Ő nagy pusztításokat végzett a környéken. Szaladinnál is kegyetlenebbül bánt Caesareával, mert ő már földig romboltatta a várost és a kikötőt. A mamelukok pusztítása után hosszú évszázadokon át, szinte lakatlanná vált, csak egy kis arab falu maradt belőle egészen 1878-ig. Akkor Boszniából, mohamedánok települtek át és halászfalut létesítettek a romok között. Ők – a megélhetésüket így biztosítva –, az itt talált várromok köveit széthordták és eladták. Óriási pusztítást végeztek.

A város mai arculatát az 1940-től érkező zsidó betelepülők alakították ki. A föld alatt lévő nagyszerű romokat először 1940-ben fedezték fel, aminek következtében mára Caesarea Izrael legjelentősebb régészeti lelőhelye. A terület régészeti feltárása 1951 óta folyamatosan folyik.

2006-ban újra megnyitották Caesarea ősi kikötőjét, ha nem is a hajóforgalomnak, de a múzeumi látogatóknak, akiknek búvárfelszereléssel kell alámerülniük. A Földközi-tenger partján fekvő egykori kikötővárost mintegy kétezer éve a rómaiak által feltalált betonnal építették fel, a kikötő százegynéhány év múlva mégis a tengerbe süllyedt. „A vízbe merült kikötő romjai elég messze vannak a partoktól; a lenyűgöző látvány úgy hat, mintha visszatértünk volna az ősi időkbe” – mondta egy látogató a különleges múzeumról. A régészek feltevései szerint egyébként Caesarea kikötőjét egy földrengés, vagy saját súlya dönthette romjaiba.

Ma az ősi Caesarea, romvárosnak tekinthető, még mindig folynak az ásatások, és értékes leletek kerülnek elő. Az ősi Caesareát az újkorban már nem építették föl. Az amfiteátrumot, az izraeli nyári zenei fesztiválok ideje alatt, koncert teremként is használják.

 

Az evangéliumok nem beszélnek Caesareáról; az az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk először róla. Caesarea azonban nem azonos Caesarea-Philippivel, ahol Péter vallomást tett (Mt 16,13-20)!

A gyülekezet újszövetségi története és annak Caesareában végzett szolgálata egy fontos szellemi elvet tartalmaz. Filep, egyike volt annak a jeruzsálemi gyülekezet által választott hét férfiúnak, akik a gyülekezet pénzügyeit irányították, Csel 6,1-8. Ezeket az embereket azért választották ki, mert nem csak megbízhatóak voltak, hanem szellemi ajándékokkal is rendelkeztek. Így Filep is evangélista volt, aki „hirdette Krisztust” Samária városában (8,5), később pedig „hirdette… Jézust” az az Etióp udvar gazdasági tisztjének a gázai úton, 35. vers. „Hirdette az evangéliumot minden városnak”, végül Caesareába jött, ott is maradt (lásd a 40. verset). Sault megtérése után, és minthogy Jeruzsálemben veszélybe került, a testvérek „levitték Cézáreába” (9,30), azt az embert, akit Isten arra szánt, hogy a nemzetek (pogányok) apostola legyen.

A Szentírás világossá teszi, hogy Filep evangélista volt, mivel Lukács ezt a címet adja neki: „Bementünk Filep evangélista házába, aki ama hét közül való volt”, 21,8 és kétségtelenül meg kell különböztetnünk Fülöptől, az apostoltól. Mégis Filepnek és Saulnak Caesareával való fent említett kapcsolata ellenére, és annak ellenére, hogy mindketten rendelkeztek az evangélisták szellemi ajándékával, Istennek nem az volt az akarta, hogy ezek közül az emberek közül valamelyik nyissa meg a hit kapuját Caesareában a pogányok előtt. Ehhez a nagy eseményhez Isten Pétert választotta ki, aki tulajdonképpen a körülmetélés apostola volt (Gal 2,7-8). Amikor egy vagy több szolgáló keresztyént egy speciális munkánál mellőznek, nem kell csalódottnak lenniük, hanem inkább örülniük kell annak, hogy Isten munkája másokon keresztül megvalósul.

Az ApCsel Péter apostolnak, de főleg Pálnak ideiglenes tartózkodási helyeként említi Caesareát.

Itt lakott Kornéliusz, az istenfélő római százados, aki külön kijelentést kapott Istentől. Péter apostol, itt kereszteli meg őt, és a házánál összejött többi pogány hívőt (ApCsel 10 fejezete), Kr.u. 35-ben, még Pilátus helytartósága alatt. Ez nagy feltűnést keltett az első keresztények között, mivel ez volt az első nem zsidó keresztelés, s ez vezetett az első zsinati gyűléshez.

Említés történik még Filep evangélistáról, aki itt hirdeti az evangéliumot (ApCsel 21,8) és megalakította az első keresztény közösséget. Caesarea már az II. század végére püspöki székhellyé lett.

Pál apostol életének fontos eseményei kapcsolódnak ehhez a városhoz. Itt volt két éven át vizsgálati fogságban, amíg római polgárságára hivatkozva Rómába nem vitték (ApCsel 24-26 fejezetek). Ez idő alatt többször is beszélgetett Félix helytartóval, majd utódjával Fesztusz prokurátorral, aki nem engedte a vádlói közé Pált, hanem azokat hívta maga elé a vitás kérdések megoldása ügyében (ApCsel 25).

 

Pál apostol Caesareaba való vitelének története:

«Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek, és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált. Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: „Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér.” Meghallotta azonban Pál nőtestvérének fia a cselszövést, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak. Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: „Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni kíván valamit.” Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: „A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked.” Az ezredes kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: „Mit akarsz nekem jelenteni?” Az pedig így válaszolt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják.” Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: „Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem.”

Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: „Éjszaka kilenc órától fogva állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, valamint hetven lovast meg kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz.” Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: „Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy római polgár. Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem.

Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy nálad emeljenek szót ellene.” A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. Másnap a lovasokat tovább küldték vele, ők pedig visszatértek a várba. Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való; és amikor megtudta, hogy Ciliciából, így szólt: „Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek.” És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék» (ApCsel 23,12-35).

 

A mai Caesarea Nemzeti Parknak két bejárata van. A déli bejáratnál találjuk a 4000 főt befogadó színházat, amely kiváló akusztikája miatt Izrael legkedveltebb zenei és kulturális rendezvényeinek a helyszíne. Tőle nyugatabbra haladva a tengerparton találjuk a világ számos helyéről származó gránit és márványoszlopokat és egy korai keresztények által is használt szarkofágot. Félig a tengerben Heródes palotájának romjai láthatók. A palotától keletre van az ún. bírósági terem is, ahol Pál apostolnak is meg kellett jelennie Félix előtt.

A szárazföld belseje felé találjuk a Római Birodalom egyik legnagyobb lóversenypályájának, a hippodromnak a romjait.

Tőle északnyugatra található helyreállított oszlopaival a római és a bizánci kor nyomait egyaránt magán hordozó utcarész. Láthatunk még nyilvános fürdőket, nagyon szép korabeli padlómozaikokkal.

A belső kikötő mellett, a tengerparton helyezkedik el a keresztesek egykori fellegvára, amely körül még mindig állnak az 1250-ben épített falak. A keresztesek város építését IX. Lajos fejezte be 1254-ben. Az erődítményen belül, még mielőtt kiérnénk az északi kapun, láthatóvá válik, hogyan használták fel a keresztes lovagok az építkezéseikhez az itt talált márványtömböket. A délkeleti szögletben fel lehet jutni a falra, ahonnan beláthatjuk az egész területet. Megtalálhatjuk még a Heródes által épített Augustus-templom maradványait is. A közelben van a Pál apostolról elnevezett katedrális romja, melynek három félkör alakú apszisa ma is áll. Ezt a keresztesek egy régi bizánci kolostortemplom helyére építették. Innen származik a híres Grál-serleg, amit I. Balduin király 1101. május 17-én a város elfoglalásakor elrabolt. Wilhelm von Tyrusnak, az első keresztes háború krónikásának leírása alapján nagy lapos smaragd kőből faragott tál volt ez a Szent Grál (sacro catino), vagyis az a kehely, amelyet Jézus az utolsó vacsorán használt. Egy legenda szerint ebben fogta fel arimátiai József, Jézusnak a keresztfán kihullott vérét. Balduin királynak, aki Lohengrin leszármazottjának számított, így a Grál lovagok hagyományának a folytatója volt, mégis át kellett adnia a drága kincset a genovaiaknak, mert a hajóikkal segítették őt. Így került Genovába a sacro catino, amely a Grál legenda bizonyítékául szolgált. Most a San Lorenzo templomban őrzik, Genovában. Időközben megállapították, hogy római üvegtál.

A területet a jóval nagyobb, négy toronnyal és széles vizesárokkal körülhatárolt erődítményszerű falak veszik körül.

1962-ben az ásatások során előkerült egy kocsiversenypálya, a „Hippodrom” is, amelynek a hossza  230 m hosszú, és 80 m széles A versenypálya 20.000 ember befogadására volt alkalmas. Majd néhány évtized után egy másik pálya is előbukkant, amelynek létezéséről megfeledkeztek egy 320 m, szélessége pedig 60 méter nagyságú.

A tengerpart mentén épített, két párhuzamos vezetéken érkezett a Zikhron Já’ákov környéki forrásvíz. A tengerpart felőli részét a rómaiak építették, a vele párhuzamos vezeték pedig a bizánci korban épült. Amikor a víz kevésnek bizonyult, megépítették a második, az alacsony vízvezetéket, amely a Kabara forrásból szállította a vizet a városnak. A 17 km hosszúságú építmény segítségével a Kármel-hegy lábától Caesareáig szállították a vizet.

Mindebből látható, hogy az ókor jelentős kikötővárosa, Caesarea, a mában a régészet és az idegenforgalom fontos izraeli települése maradt, összekötve a bibliai időket a jelennel.

Irta és összeállitotta: Nagy Erzsébet

 

 

No Comments Yet

Vélemény, hozzászólás?

2017. augusztus
h k s c p s v
« Júl    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031