AZ ÁBRAHÁMI SZÖVETSÉG – Megáldom … és megátkozom – 2. rész

«Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége!» (1Móz 12,3).

Isten ígérete az 1 Móz 12,3-ban nem valamiféle garancianyilatkozat arra, hogy Izrael automatikus módon katonai győzelmet fog aratni – ezt könnyelműen feltételezni kolosszális tévedés volna. A Mózessel kötött szövetségének egy részeként Isten a 3Móz 26,6-8-ban békét ígér népe országában. Ha az izráeliták csak Őneki engedelmeskedtek volna, akkor ellenségeik menekültek volna előlük. De ha a nép fellázadna Őellene, Isten Maga támasztana ellenséget, amely súlyos károkat okozna nekik (3.Móz 26,23-25). Csupán e két választás marad; Isten nem kínált fel nekik középutat.

«Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje mint a bivaly szarva. Nemzeteket emészt, akik szorongatják, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat. Hever, fekszik, mint a hímoroszlán, és mint nõstényoroszlán, ki meri fölkelteni? »

Rögtön a következő könyvben láthatjuk, hogy Isten tartja az ígéretét: a 4. Móz 13-14 a súlyos következményekkel járó eseménnyel foglalkozik, nevezetesen a tizenkét kém kiküldésével. Erre a nép bűnös módon reagált, és Isten megesküdött az izráelitáknak, hogy mindannyian a pusztában fognak meghalni, gyermekeiket viszont biztosan be fogja juttatni arra a földre. A 4. Móz 21-ben Isten katonai győzelemben részesíti a népet három különböző pogány nép felett, minekutána Izráel egy időre szövetségi engedelmességet tanúsított Isten iránt. Amikor Isten az 1. Móz 12,3 szerint megátkozta Amálekot, azok a népek is Isten átka alá kerültek. Amint a 2. Móz 17, úgy a 4. Móz 21 is magában foglal messianisztikus próféciákat – ami nem véletlen: a 4. Móz 21,6-9-ben Isten megparancsolja Mózesnek, hogy készítsen egy érckígyót; aki az engedetlen népből Istenhez kiáltott, és felnézett az érckígyóra, meggyógyulhatott. Ez alkalommal is elmaradt a teljes magyarázat; csak később adott Isten felvilágosítást, mint például a Jn 3,14-15-ben. Itt nyilatkoztatja ki Jézus Nikodémusnak: «És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.»

«Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?»

A 4. Móz 22-24 egy egységnek tekinthető – méghozzá igen jelentősnek. Izráel katonai győzelmei, amelyeket a 4. Móz 21-ben találunk, Bálákban és a moábiták között félelmet keltettek e néptől (4. Móz 22,1-3). Bálák ezért fogadta fel a megvásárolható Bálámot egy világosan körvonalazható megbízásra: «Jól tudom, hogy akit te megáldasz, áldott lesz, és akit te megátkozol, átkozott lesz!» (4. Móz 22,6). Anélkül, hogy tudta volna, olyan tulajdonságokat, képességeket írt  Bálám javára, amelyek főképp Istenre voltak érvényesek, és – ami még fontosabb – teljes ellentétben álltak Istennek az 1. Móz  12,3-ban tett ígéreteivel. Isten azzal válaszolt erre a szégyentelenségre, hogy megjelentette az Úr angyalát előbb Bálám szamarának (4.Móz 22,22-30). Ezután az angyal megjelent magának Bálámnak is, méghozzá harcra kivont karddal (31-35. v). Isten nem hagyott kétséget az ügy komolysága felől: «Az ÚR angyala ezt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat már háromszor? Azért jöttem, hogy feltartóztassalak, mert szerintem veszedelmes ez az út. A szamár látott engem, azért tért ki előlem háromszor is. Ha nem tért volna ki előlem, téged meg is öltelek volna, azt pedig életben hagytam volna!» (32.33. v). Ezután az Úr angyala megbízta Bálámot, hogy menjen el Bálák királyhoz, de nyomatékkal figyelmeztette őt, hogy csak azokat a szavakat mondja, amelyeket Isten ad a szájába. (4.Móz 22,35).

«Látom õt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelbõl …»

Mindezekkel a háttérben bontakozik ki a 4. Móz 23-24. Ez a részlet megmutatja, hogy a Biblia Isten által ihletett kell hogy legyen – és valóban az is. Nehéz elhinni, de Bálám valóban Isten igéjének szócsövévé vált. Ezt ismételten látjuk ebből a beszámolóból éppúgy, mint a 4. Móz 23,5-ből: «Az ÚR pedig Bálám szájába adta igéjét …» És ezt követik Isten próféciái Bálám által, és nem Bálám próféciái – ez nagyon fontos. Így emlékszik Bálám Bálák megbízására: «Jöjj, átkozd meg Jákóbot, jöjj, kárhoztasd Izráelt!» (4.Móz 23,7), és a következő versben folytatja: «Hogy ronthatnám meg, kit Isten nem ront meg? Hogy kárhoztatnám, kit az ÚR nem kárhoztat?» (8. v). Ez volt hát Isten leckéje erre vonatkozólag. Ez a részlet tartalmaz egy verset, amelyet sokan kívülről is megtanultak. Ez világos és megváltoztathatatlan kijelentés: «Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?» (4.Móz 23,19).

És miközben Bálák hiába próbálkozott azzal, hogy Bálám által megátkozza Izráelt, Isten további információkat ad Izráelről és a megígért Messiásról. Itt is emlékezteti az összes résztvevőt, hogy ezek az Ő saját szavai: «… rászállt az Isten lelke (Bálámra).» A 4. Móz 24,8-9-ben végül is rendkívül fontos messianisztikus próféciát olvashatunk: «Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje mint a bivaly szarva. Nemzeteket emészt, akik szorongatják, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat. Hever, fekszik, mint a hímoroszlán, és mint nőstényoroszlán, ki meri fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!» Eme két igevers súlyos tartalommal bír. Többek között itt a Messiásról beszél, Aki oroszlánként fekszik.  Egy közvetlen idézetben az 1. Móz 49,9-10 verseinek messiási próféciáiból pedig azt találjuk, hogy «nem távozik Júdától a jogar». Itt fontos megjegyezni, hogy ez az ígéret az 1. Móz 49,1 szerint, Izráel fiait a «messze jövőben» fogja érinteni, vagy szó szerint «a napok végén»; ez a szóhasználat itt fordul elő először a Bibliában. Egyszerűen szólva: a 4. Móz 24,8-9 szavai ígéretek a második eljövetelre, Jézus Krisztus visszajövetelére – még ha sokkal könnyebb is nekünk, hogy a kereszt másik oldalán keresgéljünk utána. Figyelemreméltó az is, hogy az 1. Móz 49,1 után ez a kijelentés csak újra itt a 4. Móz 24,14-ben fordul elő, ami egy újabb utalás e prófécia eszkatológiai jelentőségére.  Ha Isten a 4. Móz 24,9-ben azt mondja: «Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!», akkor az nem az 1. Móz 12,3 ismétlése, hanem kiterjesztése, és egy pótlólagos kinyilatkoztatás, amely a Messiás művét Izraellel végérvényes határozattal egybeköti. És az utolsó napokra, ill. a «napok végére» való tekintettel (4.Móz 24,14) nyilatkoztatta ki Isten: «Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből …» (4.Móz 24,17). És: «Eltapossa Jákób, még a városból menekülőket is elpusztítja» (19. v). A messiási ítélettel és az Ő uralkodásával összefüggésben igazolja Isten a 2. Móz 17,8-16-ban tett korábbi ígéreteit, amelyeket semmiképpen sem felejtett el: «Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége!» (4.Móz 24,20).

A 4. Móz 22-24-ben épp annyira a Messiásról van szó, mint a 2. Móz 16-17-ben. Mivel Izráel Őt első eljövetelekor Királyként nem fogadta be, így a 4. Móz 24 minden részlete az Ő visszajövetelére vár; akkor majd hajszálpontosan be is fog teljesedni.

Amálek az első pogány nép volt, mely Izráelt és Messiását megtámadta. Voltak további népek is?

Dr. Greg Harris

No Comments Yet

Vélemény, hozzászólás?

2017. augusztus
h k s c p s v
« Júl    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031